Magyar karácsony fekete-fakója

És minden, ami mostani, múljon,

Száz pici gyertya gyújtatlan gyúljon,

Csillagos álom pelyhes takarója.

Álom, álom karácsonyi álom! –

Álom, álom… Betlehemben

Kicsike Jézus megszületett.

Szép Szűz Mária, egek ékessége,

Mi bűnös lelkünk egy édessége

Csókkal hajol a jászolka tövébe,

Kicsi Jézuskára rájanevet.

Édes kicsi Jézus, mindenlátó Jézus,

Ügyefogyott népre, ránk mosolyog

Csilló levegő-égben, boldog fényességben

Nekünk dalolnak angyali karok.

„Dicsőség, dicsőség mennyben az Istennek,

Békesség, békesség földön az embernek!”

Álom, álom… Kegyes kicsi Jézus,

Panaszkodjunk-e teneked?

Okos kicsi Jézus, igazlátó Jézus,

Hiszen te jól tudsz mindeneket!

S te, fényes szép angyalsereg,

A békességet is ismered!

A békesség – te jól tudod, – meleg cipő:

És édesanyja a bánsági búza.

A békesség a nagy hegyek nyugalma:

És homlokukat a Tátra koszorúzza.

A békesség egy csendes kicsi napsugár talán,

Amely a mély komoly vizek tükrén remeg:

De máshol még nem látják szegény magyar szemek,

Csak Pozsony ős Dunáján és Szent Anna taván,

A békesség a kassai harangszó,

S a székely falukon a pásztorok miséje

Kétszerte szent!…

Dicsőség a magasban… Kicsi Jézus,

Tedd, hogy legyen békesség idelent!

Dicsőség, dicsőség a magasságoknak,

Békesség a földön, békesség, békesség

Szegény magyaroknak.